Lélekboulevard

• Blog oldal
• Archívum
• 

Igazi

Sokáig úgy gondoltam: egy igazi létezik, egy akivel egymásnak teremtettek, egy aki a többitől több.

Most már tudom, hogy mindannyiunkat egymásnak teremtettek, csak kérdés felmerjük-e tárni a szívünket a másiknak, egymásnak, és látni szeretnénk-e azt, amit a másik mutat.
(Legyen ez barátság, vagy szerelem.)
Ha igen, úgy az aki mindazok ellenére -és épp mindazokért- akit lát,
szeret és kitart mellettünk, pedig bármikor szabadon távozhatna;
na Ő az egyetlen az igaziak között.

Óriási felismerés ez nekem.

Felelősség

" A legkönnyebb elkerülni a felelősséget, ha kijelented: Enyém a felelősség! "

Richard Bach

 

És valóban, van amin úgy tehetjük túl magunkat, ha nem küzdünk ellene.

Csak a változás állandó

Mert az öt elem közül egyik sem lehet állandó győztes, a négy évszak közül egyik sem maradhat meg örökre. A napnak is van hosszúsága és rövidsége, a holdnak is van élete és halála.

Sun-Ce A hadviselés Törvényei

Hmmmm...

Szabadságodban áll
megteremteni és megbecsülni bármely általad választott múltadat,
hogy gyógyítsd és átalakítsd a jelenedet.

R.Bach

 

Ez az idézet "jött velem szembe" ma reggel, még nemigazán tudom hova illeszteni, de le kellett írjam, hátha másvalaki profitál belőle.
Azt jelenti az én olvasatomban, hogy magad teremted a jelened (múltad, mert ugye minden újabb pillanatban a jelenpillanat múlttá válik) olyanra amilyenre szeretnéd, hisz épp ezért az a jövő (jelen pillanat) alapja.
De az is lehet, hogy csak túlgondolom, a lényeg, hogy bármikor változtathatsz, sosincs késő.Visszacsinálni nem tudsz ugyan és nem is kell, hiszen azon alapszik jelen tapaszatalatod, amitől jobb lehetsz, annál, mint aki akkor voltál amikor nem szeretted azt a helyzetet, pillanatot, vagy önmagad.

De jelentheti azt is, hogyha másképp tekintesz a múltra , megváltozik a jelened.volt olyan időszaka az életemnek, amikor áldozatnak, szerencsétlennek tartottam magam.Mi van ma?Azok az idők elmúltak, mégis lett valahogy, a világ nem ért ott véget és a mai énem kialakulásához pontosan azok a pillanatok kellettek.A rossz érzések rosszak voltak ugyan, akkor és ott,-miért is mondanék mást?-.De amint másképp tekintettem rájuk, nem csak mint pusztító sorscsapásokra a jelen is kezdett megváltozni, más ember lettem, nem feltétlen egy szerencsétlen életút kitermelte szerencsétlenség.
Hanem a jelen "áldásait" értékelni egyre jobban tudó ember, akinek van viszonyítási alapja.Kicsit sarkosan, most azért jó, mert akkor picit rosszabb volt.Pedig nem feltétlen volt rosszabb, csak másként éltem meg akkor.

 

De  végső soron mindkét eszmefuttatásom ugyanoda vezet.

csalódások?!

ne hagyd, hogy a csalódások "felzabálják" a lelked...
minden csalódás arra tanít, hogy értékeld és becsüld azt ami jó, valóban jó.
engedd meg magadnak, hogy boldog légy és az leszel...
a világ pont olyan amilyennek látod, lehet borzalmas és csodálatos is.

 

ez jutott eszembe

Korlátok

"Bizonygasd saját korlátaidat,
s bizony szert teszel rájuk"

R.Bach

Te döntesz!

"Úgysem én döntök..."

Hallottam az imént és úgy éreztem le kell írjam, mert nem volt már alkalmam elmondani annak akinek szólt volna, aztán rájöttem, hogy mindenkinek szól:

Dehogynem, te döntesz!

Soha, senki más nem döntött még helyetted,mindenki maga dönt mindenben.
Maximum nem tudtad elfogadni, azt ahogy más dönt, de az is a te döntésed volt; akárcsak a beletörődés vagy a harag és önmarcangolás a végén.

Egyetlen ismeret

"Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég,
benned a létra.

...

Ha az igazságot akarod birtokolni, a tanításokat csak segítségül használhatod,
önmagad mélyén kell rátalálnod.

...

A MOZDULATLAN TUDÁS
Önmagad beutazása: a mindenség beutazása. A térbeli világ úgy viszonylik
a mindenséghez, mint a ruhazseb az élő-testhez.
Éjjel, a csillagos ég alatt felfohászkodsz: Míly nagy a világ! De ládd:
egyetlen gondolatod a legtávolabbi égitesten is túl-fut pillanat alatt.
Egy gondolattól a másikig végtelenül hosszabb az út, mint csillagtól
csillagig.
Az ember a teret végtelennek érzi, de valójában úgy szorong a térben,
mint egy börtönkamrában, melynek sem hossza, sem szélessége nincs egy
teljes lépés. Aki lényében a végtelen áramokig hatol, a kamra falán kis rést
ütött; aki személyiségét feloldotta, a kamra falán akkora rést ütött, amelyen
már kifér..."

Weöres Sándor


Hogy miért pont ez a gondolat került ide ma?

Ide klikk: egy kis "lábjegyzetért"...

Leláncol vagy felszabadít

"A lelkünk és csakis a lelkünk az, ami leláncol vagy felszabadít bennünket."

Buddha

 

Annyira kézenfekvő ez, és mégis oly nehezen dobjuk le sajátkezűleg magunkra tekert láncainkat.
Pedig sokkal könnyebb "mozogni" nélkülük...

 

Ki miatt sírsz?

Ha elmegy valaki és itthagyja ezt a világot, másfelé veszi az útját arról amit megosztott velünk akkor általában sírunk, üvöltünk, fáj -akár csendben is-.
De vajon érte zokogunk  igazából, vagy magunkért akik itt maradtunk egyedül, "nélküle"?
Valóban róla szól a fájdalom, vagy sokkal inkább magunkról?
A megrettenésről, hogy egyedül maradunk, hogy nincs aki a kezünket fogja, vagy mellettünk bandukol az élet csodákkal szegélyezett, néha talán kátyús országútján?
Esetleg megrettenve látjuk, hogy igen: ebben a létben átutazók vagyunk.
És bizony néha napján ilyen események okán szembesülünk vele, egyszer csak valaki, -mindenki- tovább utazik.

Az érzés amit ő jelentett mindig velünk van, részünk éltében, holtában és amit a közös utunk során adott nekem, hozzám tett az is én vagyok.Mindörökre.Egyek az egészben.Több, mint aki előtte voltam ővele és őáltala több.
Mi "jogom" lenne maradásra bírni?És miért, önmagam miatt?
Ha egy kicsit elmeditálunk a gondolaton, könnyebb lesz elengedni.

Könnyebb volt így útjukra engedni őket, felismerve, hogy mindig velem, bennem maradnak ameddig csak akarom.

A saját "rendszerem"

“Nem könnyű dolog a sok [filozófiai, vallási] rendszerből kiválasztani a helyeset; az egyik ezt választja, a másik azt, a bölcs – egyiket sem.”
Buddha

 

A "bölcs" saját rendszert alkot.Személyre szabottat.Nem kell ellensége legyél a többinek, azonos is lehet többekével, lehet benne ebből és lehet benne abból is egy kicsi, vagy több.De ahogy te te vagy, egyszeri, egyedi és megismételhetetlen, úgy a "rendszered" is az kell legyen.Ésszel értsed és ne "reflexből" állj egy sorba vagy rendszer mögé.Légy teljesen saját magad és egyáltalán nem baj, ha különbözöl a többitől.

Tévhit

"Tévhit az, ha elfogadod a szabályokat, mielőtt gondolkodnál,
És Tévhit az is, ha azért haladsz egy úton, mert azt várják el tőled.

Az életben milliószor megeshet veled, ha nem vagy elég óvatos."
Richard Bach

 

Egyre "óvatosabb" vagyok és a kínokon túl vagy tán' azokkal együtt egyre boldogabb is.

 

Pillanatok

„Ti a pillanatokkal törődjetek,
az órák majd törődnek magukkal.”
Buddha

 

Annyit aggódunk és szorongunk néha az eljövendő óra miatt, ezért a jelent sokszor kellemetlenül éljük meg.
Megélni a pillanatot, -a maga egyszerű boldogságában- hisz ezek építik óráinkat!
Minek törődnél hát az órával?Nem egy óra múlva leszel, hanem csak itt és most vagy ebben a pillanatban.

Valóban minden összedőlt?

"Én akkor,mikor minden összedőlt körülöttem,és azt hittem,hogy na ennél rosszabb már nem lehet... és mégis lett... és azt is túléltem... na akkor kezdődött el valami. :)"
írta Jila egy előző kommentjében...

Erről jutott eszembe, hogy miképp is tanultam meg elhagyni a mondatot és a gondolatot, ha valami rossz történt amit valami sokkal rosszabb követett, majd esetleg ezután jött valami sokkal rosszabb mint az előző kettő.Gondolom ilyet már mindannyian átéltünk és akkor jön az a pont ahol az ember a világba ordítja vagy csak cinikusan sziszegi a semmibe : "Mi jöhet még?!"
Mert elképzelni sem tud rosszabbat és mintegy párbajra hívja a sorsot vagy a jó istent vagy a vakszerencsét (kinek mi tetszik), miszerint: "ezt már úgysem tudod űberelni".
Nos, akkor már csak azért is bebizonyosodik: de tudja...sőt, ha már ilyen szépen kéred akkor meg is mutatja.
Miután többször szaladtam bele ebbe a csapásba, én ugyan nem fohászkodom a rosszért és nem is fricskázom a sorsot, nem hívom ki magam ellen.Sosem kérem rá,hogy mutassa meg mi rosszabb jöhet még.
Ilyenkor általában nem is teszi:)
A kesergésre és szidalmakra fordított energiáim pedig a megoldásra fordítva hamarabb szabadulok meg a rossz helyzetből -olykor elfogadással, de nem beletörődéssel- mintha dagonyáznék benne és egyre mélyebbre fúrnám magam a sárba, ne ragadj benne!

Ha nem akarok szenvedni, akkor épp elég a annyi baj amennyi van (ha van), hogy megoldjam és nem kérek mellé egy újabb adaggal nemdebár?!

Amit ma megehetsz...

„Oh ég, isten! mivégre alkotál?
Miért nem hagytál ott a semmiségben,
Amelybe lelkem testem visszavágy?
Vagy embernek miért teremtél
És mért adál családot,
Ha már azt nem táplálhatom
Saját véremmel, mint a pelikán?...
De állj meg ajkamon, szó,
Az isten tudja, mit cselekszik,
Magas tervébe nem lát a vak ember,
S kérdőre vonnunk őtet nem szabad.
Rákülde a tengerre engem,
Lelkembe tette az iránytűt,
Amerre ez vezet, megyek.
Nesze, fiam, nesze
E kis darab kenyér, egyél,
Edd jóizűn, ez a végső darab,
Holnapra szántam s ha most megeszed,
A jó ég tudja, holnap mit eszel.”

Petőfi Sándor

 

De mit érne a kenyér holnap, ha ma éhenhal?

Első

Úgy gondoltam új blogot indítok.Illetve csak helyére teszem, rendszerezem a dolgokat.
Míg a "személyesenönnek" blogomban a nap mint nap a világból engem ért "külső" benyomásokról és azokkal való találkozásaimról, gondolatokról írok, addig ez a blog egy amolyan belső blog.
Belső benyomásaim, lélek-gondolat foszlányaim, kérdéseim, válaszaim kifelé vagy ha úgy tetszik a világnak és ami mögötte van.
Egyszerűbben: megosztom magam veled, nem kérek cserébe semmit, ám ha úgy érzed mondanod kell valamit, azt oszd meg velem.
Őszintén remélem, hogy sikerül a megjelenő idézetekkel, eszmefuttatásaimmal, gondolataimmal elgondolkodtatnom, olykor segítenem azt, aki saját lélekbu(l)vár sétája során épp ideérkezett.